Négy év kellett az énekes Damian Kulash és a basszusgitáros Tim Nordwind által alapított zenekarnak, hogy elkészítse első lemezét, ami viszonylag sikeres is lett - nagyrészt a 'Get Over It' slágerdalnak és a hozzá készült videónak köszönhetően, ami egyes elemeiben megelőlegezte a későbbi klipek játékosságát, de azért itt még egyértelműen a zene állt a középpontban; nem is volt rossz dal, meg kell hagyni.

A címnélküli bemutatkozásról kimásolt másik kislemez, a közepes 'Don't Ask Me' videójában pedig szexi csajok táncoltak, de nem történt semmi különös.

A 2005-ben megjelent, a Franz Ferdinand és a Cardigans mellől ismert producer, Tore Johansson közreműködésével készített, a svédországi Malmöben rögzített Oh No aztán óriási paradigmaváltást hozott. Az OK Go volt az első zenekar, ami a fénykorát élő internetes vírusvideó-kultúra adta lehetőségeket végletekig kiasználva, audio-vizuális szuperkarriert épített. Előttük is számos előadó készített hasonlóan emlékezetes videókat, de nehéz olyan zenekart említeni korábbról, ami egyértelműen ezeknek az ötletes videóknak köszönhette a sikerét, miközben rajongóik nagy része - ezt nyugodtan megkockáztathatjuk - soha nem hallgatta végig magát az albumot. Az első nagy durranás - és ez még csak a kezdet - a 'Million Ways' videója volt, melyben a Kulash nővére, a profi koreográfus Trish Sie által betanított zenekar a hátsó kertben táncol. Nem ez volt az utolsó gyümölcsöző együttműködés Sie és a zenekar közt, ahogy az a tendencia is itt kezdődött, hogy a főszerepet a szépfiú frontember helyett a karatkeres arcú, kopasz Nordwind kapta. Maga a dal teljesen mellékes, a videó nélkül valószínűleg senki nem emlékezne rá - de lehet, hogy így sem.

A Chica-go-go című tévéműsorban aztán a 'C-C-C-Cinnamon Lips' című dalhoz is előadtak egy hasonló koreográfiát, amihez az N'Sync mozdulatai szolgáltak alapul.

Az igazi világhírt azonban a következő kislemez, a - dalnak is - remek 'Here It Goes Again' hozta meg a zenekarnak. Trish Sie visszatért, hogy 2006 egyik legnagyobb szenzációjára tanítsa be - verejtékes munkával - a srácokat. A legendás "futópados videót" nincs ember, aki legalább egyszer ne látta volna. Az első hat napban egymilliónál is több youtube-megtekintéssel büszkélkedő videóért Grammy-díjat is kaptak.

Ugyanebben az évben az MTV Music Awards díjátadóján élőben is tökéletesen reprodukáltáka klipet - igaz, az ének playback volt, de ilyen mozdulatok mellett nehéz is lett volna élőben előadni.

Itt pedig egy felvétel a tavalyi Glastonbury fesztiválon adott koncertjükről, ahol "rendesen" is eljáttszák a dalt.

Ugyanerről a lemezről az 'Invincible' videója megint a klasszikusabb formátumot hozta.

Ahogy a 'Do What You Want' klipjének első verziója is...

...a második viszont a tapéta és a padló mintázatába olvadó szereplőkkel már megint a 'Here It Goes Again' világát idézte - ez annak köszönhető, hogy ez a szám eredetileg a 'Here It Goes Again' előtt jelent meg kislemezként, de a nagy sikerre való tekintettel új videót forgattak hozzá.

A 2008-ban megjelent Of the Blue Colour of the Sky című lemeznek már az összes klipes dala ebben a szellemiségben készült, de emellett maga az album is a zenekar eddigi legjobbja. Érdekes, hogy pont az elsőként megjelent 'WTF?' a legártalmatlanabb.

A 'This Too Shall Pass' aztán ismét két videót kapott - egyik jobb mint a másik. Az első változatban a Notre Dame Egyetem rezesbandájával masíroznak egy mezőn, ráadásul a dalnak nem is az albumverziója, hanem egy élőben rögzített változata hangzik el.

A második próbálkozás ismét óriási sikert hozott: a vágás nélkül készült videóban az ún. Rube Goldberg gép láncreakcióját követhetjük nyomon, sok-sok nevetéssel és rombolással.

Az 'End Love' visszatért a bénán táncoló koncepcióhoz.

Az ismét Trish Sie által rendezett 'White Knuckles' (a lemez talán legjobb dala) pedig leginkább a "mi a fene?" kategóriába tartozik, de mindenképpen emlékezetes.



Az 'All Is Not Lost' beállt a megszokott táncos videók sorába, ezúttal a Pilobolus tánccsoporttal a főszerepben.



És hogy mennyire menő és eladható az OK Go, azt az a tény bizonyítja, hogy két évvel a legutóbbi lemezük megjelenése után simán megjelentethetnek róla egy újabb klipes dalt, rádásul karrierjük egyik legjobb videójával. A 'Needing/Getting' audiovizuális őrülete idén készült, a lényeget látni kell, de annyit elárulhatunk, hogy egy Chevrolet is lehet hangszer.